Fázom

2010 október 20. | Szerző: bromelia

 Összeszedtem a faleveleket és sétálni is voltunk a kutyával. Nagyon izgatott volt, az utca összes illatát ki szerette volna fürkészni. De egész jól megúsztuk ugatás nélkül. Ezután gyakrabban megyünk, hogy ő is megszokja ezt a fajta kikapcsolódást…

Érlelődik a jövő hetem, már megvannak a repülőjegyek, elkísérem a páromat a legközelebbi munkája helyszínére. Nagyon messzire utazunk, egyelőre nem árulom el hova. Majd utólag mesélek. Addig édes ráhangolódás és készülődés…

Ajándék

2010 október 19. | Szerző: bromelia

Mára is esőt jósoltak, de még a nap is sütött. Ennek igazán örülök. Így mindjárt jobb a kedvem. Ebéd után még a kertbe is kimehetek. Van még összeszedni való falevél, és a kiskutyám sem unatkozik annyira, ha vele vagyok az udvaron. Talán még sétálni is kimerészkedünk. Attól csak azért ódzkodom általában, mert minden szomszéd kertjében van kutya, és borzasztóan tudnak ugatni, ha valamelyik fajtársuk a kerítésen kívül meri illegetni magát. De lehet, hogy ma fittyet hányok erre a tényre…

Álmodtam…

2010 október 9. | Szerző: bromelia

 

 
Egy nagy házban voltunk, miénk volt a ház, sőt, egy idegen házaspárt is elszállásoltunk. Felháborítóan viselkedtek. Ki akartak menni a bejárati ajtón, hogy lemenjenek az alsó lakásba, de az ajtó zárva volt. Jól látták, hogy a közelben vagyok, de nem szóltak egy szót sem, csak csöngettek és dörömböltek. Viszont nem voltam rendesen felöltözve, csak felső volt rajtam. Rájuk szóltam, hogy felesleges annyira zörögni, kis türelmet, mindjárt kinyitom az ajtót. Volt náluk pár edény is, amit le akartak vinni elmosogatni. Én elmentem felhúzni egy nadrágot és kiengedtem őket. Később láttam, hogy az udvaron matatnak. A férfi leejti a fürdőköpenyét és úgy veszi fel, hogy közben felszed még dolgokat, amit előzőleg összehordott és földdel betakart. Többek között apukám féltve őrzött fejszéjét is. Figyelem őket egy darabig, aztán észrevettem, hogy az edényt sem vitték le magukkal, hanem otthagyták a mi konyhánkban mosatlanul. Az egyik edény kukta volt (útálom a kuktát elmosni!).
Akkor már nagyon mérges voltam és szóltam a többieknek, hogy “ezek lopnak is!” Azt hiszik, nem vettem észre, hogyan próbálnak átverni a fürdőköpenyes trükkel. És kérdeztem a családot, mit lehetne tenni? Hívjunk rendőrt? Anyukám tiltakozott. Azt mondta, ne szégyenítsük meg őket ennyire. De akkor mit csináljunk? Én nem akarom hagyni, hogy még a drága fejszét is elvigyék. Anyu mondta, hogy van másik apunak, egy kisebb, de én tudtam, hogy azt a múltkor elajándékozta. Ha elajándékozza, az egészen más. Én nem akartam, hogy teljesen fejsze nélkül maradjunk. Vásároljunk megint egy újat, mert “ezek” elviszik? Csak azért, hogy ne legyen botrány?
Ott volt öcsém is, meg az unokanővérem és csak néztek, nem szóltak bele a vitába. Épp azt akartam kérni tőlük, hogy szavazzunk, mikor apukám már osztani kezdett valami színes bilétákat, hogy majd azok kalapba dobálásával fogunk szavazni, bár én ezt is túl bonyolultnk tartottam, hogy meg kelljen jegyezni még azt is, hogy melyik szín jelent igent és melyik nemet. Éppen javasolni akartam, hogy egyszerűen írjuk papírdarabokra hogy IGEN vagy NEM, és tisztázni, hogy az igen azt jelenti, rendőrt hívunk, de felébredtem. És most csak nézek ki a fejemből, hogy

ez most mi volt???

Ott voltam

2010 október 8. | Szerző: bromelia

 El is tudom képzelni magam leendő munkahelyemen. Kedden megyek próbanapra, utána még többet tudok mondani…

 

 

Jehúúúú!!!

2010 október 7. | Szerző: bromelia

 Beszélgettem a barátnőmmel telefonon. Tulajdonképpen semmiről, de az is beszélgetés. Aztán pár perc múlva visszahívott. Egyik ismerőse üzeni, hogy, megint elment a munkahelyéről a titkárnő, érdekelne-e az állás?

Naná!

Mindegy mit csinálok, valamit már muszáj.

Holnap délelőtt megyek interjúra.

Örülök. És a nap is süt!

Irány ablaktisztítás, és/vagy kerítésfestés…

 

Éjfél

2010 október 7. | Szerző: bromelia

 

Időnként ki kell írnom magamból a gondolataimat. Most dögunalom. Erősebben rá kellene startolnom az álláskeresésre, mert őrület reggeltől estig semmittenni. A facebookon lesem a gyerekeimet, barátaimat, időnként kimegyek a kutyához, de amúgy csak álmodozom.

Ma megnéztem ezer fényképet a gépen. Sokéveseket és frisseket. Furcsa, hogy az ember nem emlékszik dolgokra, aztán egy fényképen szembesül… Ugyanakkor vannak belemaródott emlékek, amiről nem kell fénykép 🙂